Dr. Horváth Ferenc
Győriványi Ráth György a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója öt éve dolgozik vendégkarmesterként Hamburgban a helyi Staatsoper megbízásából. Az itteni repertoárjában szereplő darabok sora igen hosszú, mely sor a Pikk Dámától indul, és a Jenufán, az Álarcosbálon, a Simone Boccanegrán, a Machbeten, a Bohéméleten, a Toscán keresztül, a Don Giovanniig ível.
Ezen öt év után kis számvetésre hívtuk őt az eltelt időszakról.
Ezt a rövid beszélgetést egy Don Giovanni előadás után folytattuk a hamburgi kikötő melletti szálloda 20. emeleti bárjában:
Mi a véleménye a hamburgi Operaházról?
A hamburgi Operaházat valamikor a világ operaházai között az elsők között tartották számon, és ma is igen megtisztelő helyet foglal el ebben a rangsorban. A változás talán csak annyi, hogy az utóbbi időben nincsen annyi kiemelkedően híres szereplő az itt játszott darabokban.
Vajon nem azért van ez így, hogy ezáltal a fiataloknak is lehetőséget adjanak a színpadon? Placido Domingo karrierje is innen indult.
Valóban, de annak idején a fiatalok mellett mindig voltak nagy öregek is a színpadon, akik egyrészt az előadás színvonalát emelték, másrészt, akik mellett azután igazán be lehetett futni.
Mit gondol, az általános pénzhiány játszik ebben a változásban elsősorban szerepet?
A pénzhiány és a vezetési koncepció közösen formálták át az Operaház arcát. Az itt szereplő énekesek bár mind kitűnőek, de ma nincsen köztük igazán világszínvonalú befutott név.
Mi a véleménye az itteni zenekarról?
Kitűnően képzett, igen jó zenészek. Csak jót tudok róluk mondani.
Hogyan viszonyult az itteni rendezésekhez?
Németország híres a „modern“ rendezési praxisáról. A bemutatott operák között vannak jó, és vannak gyengébben sikerült produkciók is. Hamburgról összességében el lehet mondani, hogy az itteni rendezések talán nem mindig a legjobbak, de ezek ebben a „modern “ környezetben azért mégiscsak a jók közé tartoznak.
Melyik darabban érezte magát igazán jól?
Az általam itt vezényeltek közül azt hiszem a Tosca volt a legsikeresebb, de a szakmailag legjobban sikerült darab szerintem a Jenufa volt.
Ez utóbbiban külön élmény volt Marton Évával együtt dolgozni.
Mi a benyomása a városról így öt évre visszatekintve?
Hamburg egy nagyon élhető, kisvárosi jellegű nagyváros. Az emberek általában nyitottak, segítőkészek és barátságosak. A zöld, a parkok, a tavak, főleg nyáron, gyönyörűek. Az év többi időszakában talán az eső lehetne egy kicsivel kevesebb csupán.
A zenén kívül más kulturális élménye volt a városban?
A Kunsthalle gyűjteményét sikerült megcsodálnom. Meglepően jelentős műveket láttam ott.
Mit visz magával tapasztalatként innen?
A színház szervezésével kapcsolatos ismereteket. Ez a színház egy alapvetően jól működő intézmény. Az itteni viszonyokat kitűnően lehetne alkalmazni, például a budapesti Operaházra is.
Személyes tervei?
Holnap a Turandotot vezényelem Budapesten, azután rohanok Kapolcsra a kertet rendbe tenni, és kolbászt készíteni. Nagyon várom már az egy hónapot Buenos Airesben, ahol az újonnan megnyitott, teljesen felújított Teatro de Colonban fogok vezényelni.
Mit gondol, visszatér valaha még Hamburgba?
Bizonyára.
Ezúton kívánunk Önnek sok sikert, és szeretettel várjuk vissza városunkba