Von Dr. Ferenc Horvath
Tegnap hajnalban végleg elaludt. Fájdalmak nélkül, összekuporodva, mint egy kisgyerek.
Talán kedvenc ételével, a halászlével, vagy kedvenc italával, a Colával álmodta magát a másvilágra. A repülőn ülve, lehet épp lelke mellett suhanva el most rá gondolok. Emlékek özöne tódul ilyenkor fel.
Az első futball labda, mellyel a Népligetben gyakoroltunk. Fejelő bajnokság, tollas. Közös játék a László korház pályáján idegenek ellen. Tanító magyarázatok történelemből, földrajzból. Együtt végzett munkák, kerítésfestés. Meccs a régi Fradi pályán Alberttal, Branikoviccsal, Varga Zolival. Egyetemi dolgozataim dorgáló helyesírás javítása. Egy hatalmas, de sajnos gyakran gyakorlatban használhatatlan lexikális tudás. TV vetélkedők.
Barátok, az ö barátai, akik jó indulattal voltak irányomban es mar eltávoztak korábban. B. Kovács János- földrajzos- az italok nagy szakértője, Bodméri Géza – másodállásban operaénekes, akinek azért kellett tanítania, mert saját elmondása szerint a pénze egyébként nem volt elég a szabadidő megfelelő eltöltéséhez. Ibolya, Aliz, Enikő, Lilla, Szarvadi Margit, Major Ildi és még sokan mások, a kollegák.
Az összes titkot most magával vitte.
Sok –sok hálás diák! Magam is hallottam tőlük többször valóban szeretetteljes utólagos, felnőtt fejű dicséretet.
Egyetlen egy igazan meg nem érdemelt kamaszkori pofon, egy-két gyerekkori megérdemelt kukoricán térdepelés. A háztörlesztő táblázat színezése!! Izgalmas , akkor számomra még érthetetlen dolog. A fésűtisztítás, furcsa foglalatosság… Hóesésben szánkózás az utcákon. Cserebogár fogas májusban.
A kirándulások Badacsonyba, Drégelyre, Kerekibe, Egerbe. Nyaralások Balatonszárszón, Királyréten, Sopronban. Hegymászások, Csóványos!! Újpest forrás. Emlékek főleg szülők közötti vitákról, es mégis létező, valami alapvető harmóniáról. Az első út Ausztriába, Belgiumba. Míg a vonat az állomáson 15 percet állt, rohanás a Kölni Dómhoz es vissza. Elázás Oostendében. Csuromvizesen megszerzett tengeri csillagok. Hajlakkal tartósítottuk őket a száradás után, hogy haza tudjuk őket hozni Magyarországra később. Sex- shopok a belga-holland határ által megosztott kisváros holland részében.
Erdély, a Gyilkos tó, Szováta, Torda, az Aranyos, a hasadék. A történelmi magyar határkő felfedezése a Fogarasi Havasokban. Megrázó élmények özöne, a találkozások az ottani magyarokkal, akiken átvonult a határ.
A Csepeli Strand, fejesugrások. Közös táboroztatás a Gránit pályán, a filmfelvételek futásról, kapura lövésekről.
Cigarettaparázs fénye a fülledt nyári éjszakában a nyitott ablakú, lehúzott es kitámasztott redőnyös nagyszobában a Sas utca 33-ban. Téli olajhordás, svájci sapkában, kiskocsit húzva, hordókban a büdös, de gyorsan meleget adó olajkályhákba.
Törökbalint. Az Anna hegy százszori megmászása. Kártyázás főleg Tatival, anyai nagyapámmal, aki mindig igen nagy türelmes szeretettel volt irányában. Ezt ö maga is erezte. Nagyapám halála után is mindig nagy tisztelettel beszelt róla, szó szerint „szentkent“ emlegette.
Mulatozás, néha az ijesztőig fajuló, am valójában mégis ártalmatlan részegség. Valószínű mar valamiféle korai menekülés a megfoghatatlan elöl.
Sakk, legfőképpen saját édesapjával es testvéreivel. Éjszakába nyúló ultipartik, makaó, snapszer, lórum. Capitaly, melyben csak nyerni szeretett.
A pillanat, mikor Édesanyám két naranccsal tér haza a hatvanas évek közepén. Kínálja őt, aki azt mondja; „Add a gyerekeknek, en majd a héjából készítek cukros édességet.“
Krumpli saláta, rántott hús, dinsztelt paprika, borsóleves, cukros citrom – ételek, további kedvencek.
Vámosi János, Máté Péter. “Járom az utam a macskaköves úton..” Saját kazettás magnetofon! Wekerle, a telep. A kiserdő, a “tuja” (a villamos hátulja, az ütköző, ahol ingyen lehetett utazni)
Karácsonyok, születésnapok. Legfőképpen a karácsonyfa állítás. Mar megint görbe lett…
Olimpiák! Atlétika a Népstadionban. Sport közvetítések. 1964-töl immár otthon a saját Orion Delta TV-n. Néha a szomszédok is átkéredzkednek. A Sas utca valamiféle közösség akkor meg. Az idősebbeknek szavuk is van!
Nemzetközi vásár 1968, az első kicsi üveg Coca Cola, a későbbi kedvenc.
Kávé, cigaretta, alkohol! Nők??? Ez utóbbi szinten örök titok immár.
A nyugdíjazás utáni fő kedvenc: olvasás a piros fotelben, félmeztelenül a teraszon.
Az idősebbek iránti tisztelet. “ Ne de Apukám, maga ezt rosszul tudja…, Anyukám , finom volt a nudli…”
Az gyerekek esküvői, s az unokák. Szerette őket, de nem mindegyikükkel tudott igazan mit kezdeni. Talán túl nagy volt az időbeni távolság közöttük… Csatangolás a Varban , régmúlt idők történeteivel. A Balta köz regéje egy megelevenedő Mátyás királlyal.
A rendszerváltás: öröm! Azután igen hamar elcsüggedés, kijózanodás. “Cselédek, zsellérek leszünk újra.“ Bar nem tudta pontosan hogyan, de ezt ö valóban előre érezte, látta.
“Jó lesz nekünk ez a NATO?” – jogos kétségek, melyeket az élet tapasztalata még megalapozottabba tett, s melyek nálunk, a fiatalabbaknál akkor meg fel sem merültek.
Eltévelyedés a korok az eszmék a hamis gondolatok között. Menekülési kísérletek újra meg újra.
“Olyan hely kell nekem, ahol semmit sem kell csinálni!” – a korszakos döntés jó 10 evvel ezelőtt. Az otthon- Kartács utca azután a Minol Hotel.
Rendszeres látogatás Laci fiánál. Egy két kirándulás a kívánság szerint. Párszor Balatonra, meg egyszer Dunaföldvárra, a gyerekkori emlékek közé, és persze Törökbálintra. Születésnapi halászlevek, kocsikázás Budapesten. Azután már csak a fokozatos, lassú leépülés. Fájdalommentes kegyelem.
Saját elmondása szerint, ő későn született. Száz évvel korábban kellett volna élnie. Azok az értékek, az a környezet jobban tetszett volna neki. Lehet, csak azért, mert nem élt bennük, gondolom gyakran. Jó hogy most élt, neki is köszönhetem ezt a csodálatos lehetőséget a saját életemet, amiért örökké hálás leszek.
2011.december 15.