Von Ferenc Horvath
Ötven éve szól magyarul az ige Hamburgban, a Szt. Bernard templomban
1962 márciusában került Hamburg poppenbütteli plébánosi székébe a Magyarországon született Czodor István Atya. Ő honosította meg még ugyanabban az évben a német mellett a rendszeres magyar nyelvű katolikus szentmiséket a város északi csücskében. Ezeket azóta is minden hónap első vasárnapján ünnepli meg Hamburg és környékének magyarsága immár ötven éve, Czodor Atya nyugdíjba vonulása után jelenlegi új lelkipásztorával, Rasztovac Pál Atyával.
A mai német plébános úr Anton Jansen Atya folyamatosan lehetőséget biztosít a kis magyar közösségnek, és emellett ő maga is tevékenyen ápolja az időközben elhunyt Czodor Atya emlékét.
A magyar hívek több egymás utáni hullámban érkeztek és érkeznek még ma is Észak- Németországba.
Mint azt a statisztikák kimutatják, Hamburg egyházmegyéjében több mint 800 olyan magyar állampolgár él, aki havonta az egyéni bevallás alapján levonásra kerülő egyházi adót rendszeresen fizeti. Hozzájuk kell azonban számolni a trianoni határon túl ragadt ide emigrált testvéreinket, akik, bár sok esetben magyar útlevelük nincsen, bizony a templomlátogatók legnagyobb részét teszik ki a mai napig is. Közülük első helyen kell említenünk a délvidékieket, bár vannak velünk erdélyi és felvidéki katolikus testvérek is. Az anyaországi magyarok kisebb számban, ám szintén állandóan jelen vannak közös ünnepeinken, ahol a magyar szavak mellett a több száz éves, fülünknek oly kedves magyar egyházi énekek, és minden szentmise végén a lélekemelő magyar Himnusz is felcsendül.
Így a hosszú évek során a Poppenbütteli Katolikus Plébánia az itteni magyarok második “hazájává” vált. Gyakran még turisták is tiszteletüket teszik köreinkben, hiszen a közösség híre élő.
A harmonikus kapcsolat keretében a német fél kezdeményezésére az évfordulót idén május 28-án, Pünkösdhétfőn Szentmisével és az azutáni kellemes együttléttel ünnepelték meg közösen a magyar és a német hívek.
A zsúfolásig telt templomban a helyi közösség kamarazenekara is játszott német es magyar betét darabokat, majd többek között természetesen felcsendült többek között a Boldogasszony Anyánk régi nagy patrónánk egyházi ének is. Az ünnepség mottója és annak szelleme Gelér József beszédéből fogható meg talán a legjobban- “Jézus Krisztus nevében: Nem a beszélt nyelv, hanem a szív a döntő az emberi kapcsolatokban.”
Jansen plébános Atya gondolataiban figyelmeztetett korunk óriási ránk zúduló adathalmazára, a hozzánk intézett minden irányból jövő “beszédre”, melyben sajnos igen gyakran veszik el az emberek közötti megértés, melynek valójában a beszéd lényegének kellene lennie.
A mise végén a német hívek a magyarokat az alkalomhoz illően ötven szál vörös rózsával köszöntötték, mely rózsákat a magyarok a templom Szűzanya oltárára helyezték felajánlásként.
A jó idő kedvezett a templom előtt megrendezett vendéglátásnak, ahol ismét csak a magyar konyhaművészet süteményeinek remekeit kóstolhatták meg a lelkes és kitartó érdeklődők a mintegy további három órán át elnyúló, láthatóan igen kellemesen alakult baráti beszélgetés közben.
A templom honlapja- http://www.st-bernard-hamburg.de
Fotos: Horvath